Tarsoly Emma és Balogh József kéz a kézben mondtuk ki 1969 szeptember 13-án a boldogító igent, immár 40 éve a magyarhomorogi anyakönyvvezető előtt.
Mi elmondhatjuk, hogy a szerelmünkön kívül egyebünk sem volt, de ez átsegített bennünket gondon, bajon megpróbáltatáson. Egymás iránti szeretetünk szép ajándék volt az otthonunkba tartó 40.-ik évforduló napja, amikor anyuval, gyerekekkel, testvéreinkkel, unokákkal körülvéve együtt ünnepeltünk, és megerősítettünk az anyakönyvvezető előtt hűségi fogadalmunkat.
Az évek múlásával megkopnak az emlékek, de egy-egy megsárgult kép visszaidézi a múltat a hétköznapok egyhangúságát, az ünnepek meghitt melegségét, az otthonteremtés gondjait, a három gyermek érkezését. Akiket nagy szeretettel neveltünk fel, majd 10 unoka születését.
Visszagondolva a megpróbáltatásokra, eddigi közös életünkre elégedettek vagyunk mert utódainknak maradandó példát mutattunk ebben a rohanó világba. Mindig szeretettben gondoskodtunk gyermekeinkről, segítünk unokáink nevelésében, amiért sok-sok szeretettet kapunk vissza. Sajnos az idő múlásával mindkettőnk egészsége megromlott, de a gyermekek és az unokák mosolya és szeretetük elfeledteti testi testi fájdalmunkat, erőt ad a megpróbáltatás leküzdéséhez.
Nagyon nagy boldogságot jelentett számunkra, hogy anyu, testvéreink, gyermekeink, unokáink és két nagynénénk megtiszteltek azzal bennünket, hogy együtt ünnepelhettük ezt a számunkra felejthetetlen napot.
Kívánjuk mindenkinek aki ezt a cikket olvassa élje meg a 40.-ik vagy 60.-ik házassági évfordulót és érezze azt a meghittséget, szeretettet amit mi átéltünk.
Költő szavai teljesüljenek:
„Két fa együtt, testvéri lombban
egyek vagyunk sok fájdalomban,
örömökben és kényszerekben,
másképp tán élni is lehetetlen.
Magunknak hát már megmaradjunk,
gyökereinkről ne szakadjunk,
tavaszban, őszben gyarapodjunk,
legyünk hívők, bátrak, kitartók:
az örök reményhez hasonlók.”
Szabó Lőrinc